A BMW R 1300 GS Adventure-t az utazás szerelmesei már régóta várták, és örömmel fogadták, amikor végül piacra került. Magas fokú modularitásával és sokoldalúságával kifejezetten azokat a vezetőket célozza meg, akik olyan motorkerékpárt keresnek, amely hosszú útszakaszokon és kihívást jelentő terepen egyaránt megállja a helyét. Mégis felmerül a kérdés: van-e valóban értelme egy 1300-as Adventure-rel terepre menni?
Kétségtelenül vannak jobb alternatívák azok számára, akik állandóan terepen közlekednek. Könnyebb, agilisabb gépek kifejezetten ilyen felhasználásra lettek kifejlesztve, és sokkal egyszerűbben kezelhetők. De sok GS Adventure iránt érdeklődő számára az alkalmi terepezés egyszerűen hozzátartozik – különösen hosszú utazások során. Minél távolabb kerülünk Közép-Európa jól kiépített útjaitól, annál valószínűbb, hogy földutakat vagy kihívást jelentő szakaszokat is le kell küzdenünk. Különösen a világ keleti vagy déli eldugott régióiban fontos tényező egy motorkerékpár képessége, hogy ilyen megpróbáltatásokat is kibírjon.
A GS 1300 Adventure éppen itt szeretne pontot szerezni: mint egy motorkerékpár, amely az aszfaltozott útvonalakon kívüli helyzetekben is megállja a helyét, anélkül, hogy lemondana a kényelemről és a hosszú távú alkalmasságról, amelyről ez a modellcsalád ismert.
És ha a GS 1300 Adventure-t nézzük, első pillantásra pontosan olyannak tűnik, mint amit elvárnánk: egy gép, amely egyértelműen a hosszú távú alkalmasságra van tervezve. Az óriási tank, amely jól védi a lábakat a széltől és az időjárástól, a hatalmas szélvédő a kis oldalsó szárnyakkal a további szélvédelem érdekében – mindez a hosszú távú kényelemért kiált. De amikor a motorkerékpár a főállványon áll, és megpróbáljuk levenni róla, óhatatlanul azt gondoljuk: „Semmiképp sem lehet ezzel terepre menni.”
De vajon tényleg így van? Pontosan ezt szeretnénk kideríteni ebben a jelentésben.