KTM 690 Duke 2012

Több mint 13 éve, hogy a KTM elküldött egy pezsgő és izgalmas hegyi körútra Gran Canarián. A perzselő nap az égen, a durva aszfalt és a végtelennek látszó kanyarok tökéletes körülményeket teremtettek az akkoriban teljesen újragondolt 690 Duke alapos teszteléséhez. Ez volt az a pillanat, amikor a KTM egy merész lépést tett: a korábban zabolátlan Duke-nak érettebbé kellett válnia anélkül, hogy lázadó lelkét teljesen elveszítené. Egy izgalmas egyensúlyozás, amit akkor izgatottan figyelt mindenki.

Emlékszem még mindig az első benyomásomra. Egy radikális Supermoto helyett hirtelen egy Naked Bike-on találtam magam – alacsonyabb, elérhetőbb, teljesen más geometriai kialakítással. Azonban a robbanékony LC4-egyhengeres szív motor megmaradt, csakhogy most szelídebb formában jelent meg. 70 lóerő, 70 Nm – vagy, ahogyan később kiderült, valójában 74 lóerő és 78 Nm a próbapadon. Úgy tűnt, a Mattighofeni prospektusírók szerénysége valóban erény volt.

Az első kilométerek emléke ennyi év után is élénken él bennem. A mód, ahogy a Duke belevetette magát a kanyarokba, a gázadás közvetlen élménye, ami már alig lehetett volna gyorsabb, és az egyhengereshez mérten meglepően civilizált viselkedés. Akkor azt írtam, hogy ez a motor „mintha egy másik bolygóról érkezett volna” – egy olyan kijelentés, amit még ma is fenntartok.

De mi lett az akkoriban újrapozicionált Duke-kal? Vajon a KTM stratégiája, hogy a Duke-ot a szélesebb közönség elé hozza, tényleg működött? Itt az ideje, hogy visszapillantsunk – és különösen, hogy megvizsgáljuk a közösség hosszú távú tapasztalatait ezzel a különleges osztrák motorral.

Aki követte a KTM Duke sorozat fejlődését, tudja: a 2012-es generáció teljesen új kezdetet jelentett. Míg az összes korábbi modell lényegében utcai gumis Supermoto volt, a KTM az új 690 Duke-kal egy határozott, merész lépést tett a Naked Bike irányába. A üléshelyzet túrázásra alkalmassá vált, az ülésmagasság alacsonyabb lett, és először került ABS rendszer beépítésre.

A legnagyobb meglepetés azonban az ár volt. Az új Duke 20 százalékkal olcsóbb volt az elődjénél – mindezt több elektronika és jobb motor ellenére. Megtakarítást a futóművön kellett elérni, amely nem nyújtott állítási lehetőségeket, valamint néhány részlet, mint például a hátsó váz, amely most két alumínium öntvény elemből állt a korábbi bonyolult keret helyett.

Akkori költség-haszon elemzésem egyértelműen pozitív volt: "A motor biztosan 5%-kal jobb, az alváz és az üléshelyzet számomra teljesen elfogadható, de a futómű legalább 20%-kal rosszabb. Mindez elég ahhoz, hogy a japán középkategóriás motorokat könnyedén zsebre vágja." Ez egy olyan értékelés, amely most, az idő bölcsességével és a több ezer Duke-vezető visszajelzéseivel kiegészítve, megújult vizsgálatot kíván.

A Duke-tulajdonosok sok éves tapasztalatai részletes képet adnak ennek a különleges motornak az erősségeiről és gyengeségeiről. A közösség meglepően egyhangúan úgy véli: az LC4-motor még ma is technikai remekmű. A fórumokon számtalan beszámoló olvasható olyan tulajdonosoktól, akik 50.000 kilométernél is többet tettek meg a Duke-jukkal, jelentős motorproblémák nélkül.

Az élménybeszámolókban visszatérő téma az egyhengeres motor rendkívüli karaktere. „Egyetlen egyhengeres sem nyújt ilyen kombinációt a nyomaték és a magas fordulatszám teljesítményében” – írja egy felhasználó a 1000PS.at fórumon. Ez egy benyomás, ami már akkoriban is megvolt, és amely az évek során egyértelműen beigazolódott. Különösen nagyra értékelik az egyhengereshez képest szokatlanul széles felhasználási területet – a laza cirkálásról a sportos országúti motorozásig.

Érdekes módon a hosszú távú tulajdonosok arról számolnak be, hogy a Duke az idő előrehaladtával még jobbá válik. Ez egy olyan jelenség, amit gyakran vitatnak meg Youtube-csatornákon. Úgy tűnik, a motor az első 10.000 kilométer alatt alaposan „bejáratódik”, és utána még simábbá és kifinomultabbá válik. De nem minden napsütés a Duke világában. A felfüggesztésen eszközölt megtakarítások, amelyeket már az eredeti teszt során is kritizáltam, hosszú távon valóban gyengének bizonyulnak. Sok motoros néhány év elteltével magasabb színvonalú alkatrészekre cserélte az alapszintű felfüggesztéseket.

A részletes elemzés a tapasztalati jelentések alapján néhány tipikus gyengeségre világít rá, amelyek az évek során kristályosodtak ki. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy a komoly problémák listája meglepően rövid, ami a Duke masszív konstrukcióját dicséri.

A leggyakrabban említett probléma valóban az elektromos rendszerhez, pontosabban a generátorhoz kapcsolódik. Számos fórumon és YouTube-kommentárban említik a meghibásodásokat, amelyek jellemzően 30.000 és 50.000 kilométer között fordulnak elő. A csere szerencsére nem különösebben bonyolult, de a költsége 350-400 euró körül mozog.

Egy másik gyakori kritikai pont, amely a hosszú távú jelentésekben visszatér, a váltóval kapcsolatos. Az akkori megfigyelésem, hogy a váltó nem működik olyan precízen, mint a korábbi modelleknél, most a közösségi beszámolókban is megerősítést nyer. Különösen magas futásteljesítmény esetén számolnak be alkalmi váltási hibákról és üres állás problémákról. Hatékonynak tűnik a rendszeres olajcsere, amit ideálisan minden 5.000 kilométer után meg kellene tenni, szemben a KTM által ajánlott 10.000 kilométerrel.

Szintén tipikus: a kuplung holtjátéka viszonylag gyorsan változik, és gyakrabban kell állítani, mint más motorkerékpárok esetében. Ez egy kis bosszúság, azonban könnyen orvosolható, még kevésbé technikás sofőrök számára is csak néhány percet igényel.

Ami a fogyasztást illeti, a hosszú távú tapasztalatok érdekes fejleményt mutatnak. Noha akkoriban 3,5-4 liter/100 km fogyasztásról számoltam be, sok motorosnál a motor életkorának növekedésével ez az érték további javulást mutat.

A 2012-es Duke egy új korszak kezdetét jelentette, de a KTM nem pihent a babérjain. Az ezt követő években a 690 Duke rendszeres frissítéseket kapott, amelyek közül különösen a 2016-os és 2019-es átdolgozások emelhetők ki.

A 2016-os verzió jelentős fejlesztéseket hozott a motornál, amely most két kiegyenlítő tengelynek köszönhetően még simábban működött, miközben hivatalosan 73 lóerőre, valójában pedig több mint 75 lóerőre nőtt. Emellett az elektronika is jelentősen javult: immár alapfelszereltség lett a kipörgésgátló, különböző üzemmódok és a továbbfejlesztett ABS. Tapasztalati jelentésekből kiderül, hogy sok tulajdonos ezt a verziót az eredeti karakter és a modern technika közötti ideális kompromisszumnak tekinti.

2019-ben következett a 690 Duke utolsó nagyobb frissítése, mielőtt később a 790 és 890 Duke modellek ikerhengeres motorokkal kiegészültek volna. A továbbfejlesztett elektronika és a még jobb járáskultúra meggyőző volt, bár egyes puristák hiányolták az egyhengeres korábbi nyersességét.

Videóink alatti kommentárokból egyértelmű, hogy sok Duke-rajongó különösen a 2016–2018 közötti modelleket tekinti a 690 Duke legkiegyensúlyozottabb verziójának. Úgy tűnik, a KTM itt találta meg a középutat a mindennapi használhatóság és az eredeti, vad Duke-karakter között.

A 690 Duke évek során tapasztalt árfejlődése jól tükrözi a modern klasszikus státuszát. Különösen a 2012-2015 közötti modellek bizonyultak meglepően értékállónak. Míg sok motor ennek a korosztálynak jelentősen veszít az értékéből, a korai 690 Duke figyelemreméltóan jól tartja magát.

A jelenlegi használtpiacon a jól megőrzött 2012-es példányok ára 4.000 és 5.000 euró között mozog – a motor állapotától és futásteljesítményétől függően. Ez nagyjából a korabeli új ár 50-60%-ának felel meg, ami egy több mint 10 éves motornál figyelemre méltó értékmegőrzés. A keresettebb 2016-2018 közötti modellek a kiegyenlítő tengelyekkel jellemzően 5.500 és 7.000 euró között vannak.

Különösen keresettek a dokumentált szerviztörténettel és mérsékelt, 30.000 kilométer alatti futásteljesítménnyel rendelkező példányok.

Mire érdemes figyelni egy használt 690 Duke vásárlásakor? A közösség egyetért: a szervizállapot fontosabb, mint a külső. A rendszeres olajcsere és a karbantartási intervallumok betartása kulcsfontosságú a hosszú élettartamhoz. Ezért egy részletes szerviztörténet aranyat ér.

Érdemes figyelmet fordítani a módosításokra is. Sok Duke-ot alakítottak át életük során – legyen szó Akrapovic kipufogókról, javított futóműről vagy ergonómiai beállításokról. Az ilyen változtatások a minőségtől és a kivitelezéstől függően növelhetik vagy csökkenthetik az értéket.

Kerülendők az olyan példányok, amelyeknél rendezetlen elektronikai módosítások vagy kaszkadőrhasználat jelei láthatók – egy nem szokatlan sors az agilis Duke esetében.

Amikor 2012-ben Gran Canarián teszteltem a 690 Duke-ot, egy új korszak kezdetén állt. A KTM arra vállalkozott, hogy egy rétegmotort tömegpiacra alkalmassá tegyen anélkül, hogy elveszítené a karakterét. Akkori következtetésem pozitív volt, bár némi fenntartással a leegyszerűsített futóművel kapcsolatban.

Ma, több mint egy évtizeddel később, a Duke 690 története sikerként bontakozott ki. A stratégia, hogy a motorkerékpárt hozzáférhetőbbé tegyék, bevált – a KTM jelentősen meg tudta növelni az eladási számokat, és a Duke-ot a középkategória szilárd részesévé tette. Ugyanakkor a gép hű maradt karakteréhez, hogy néhány elkötelezett Duke-rajongót is megtartson.

A közösségi beszámolók sok mindent alátámasztanak abból, amit akkor éltem át. Az LC4-motor továbbra is egy gyöngyszem – lázadó, karakteres, és mégis meglepően mindennapi használatra alkalmas. A futómű gyengeségei szintén beigazolódtak, de kezelhető ráfordítással orvosolhatók.

Ami személy szerint meglep, az a koncepció hosszú élettartama és megbízhatósága. Az ilyen teljesítményű egyhengereseket sokáig problémásnak tartották a hosszú távú használatban, de a Duke nagyrészt megcáfolta ezeket a fenntartásokat. A szilárd konstrukció, a folyamatos fejlesztéssel párosulva, egy olyan motorkerékpárt eredményezett, ami ma is releváns.

Kik számára ideális még ma is a 690 Duke? Azok számára, akik egy karakteres, könnyű Naked Bike-ot keresnek közvetlen gázreakcióval és kiemelkedő kezelhetőséggel, ma is örömöt jelenthet. Különösen azoknak a motorosoknak, akik különlegeset keresnek, és készek kisebb kompromisszumokat kötni a kényelem és a sima járás terén, a 690 Duke továbbra is vonzó lehetőség marad.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az újabb kéthengeres Duk-ok sok területen felülmúlják őt – kifinomultabban működnek, nagyobb teljesítményt és modernebb elektronikát kínálnak. Amit nem tudnak nyújtani, az az egyhengeres különleges közvetlensége és egyedi karaktere.

A sok ezer, ezzel a motorral megtett kilométer és évek után a Duke motorosok világszerte egyértelmű képet festenek: a 690 Duke talán érettebbé vált, de lázadó lelkét sosem vesztette el. És pontosan ez az, ami a mai napig különlegessé teszi egy egyre inkább homogénné váló motoros világban.