Kawasaki Z1000 2014 Varázsa

Vannak motorok, amelyek első pillantásra egyértelmű győztesek. Tökéletes teljesítményadatok, a legmodernebb technika, gyors köridők – ezek azok a sarokkövek, amelyekkel sok modell belopja magát a rajongók szívébe. Aztán ott vannak az olyan motorok, mint a Kawasaki Z1000. Egy motor, amely nem a csúcstechnológiai trükkökkel vagy rekordidőkkel hívja fel magára a figyelmet a versenypályán, hanem letisztult, nyers jelenlétével, amely még tíz év elteltével is lenyűgöző.

2014-ben a Z1000 kegyetlen versenykörnyezetben állt helyt. A KTM az újonnan kifejlesztett 1290 Super Duke R-rel kavarodást okozott, míg a BMW a S1000R-rel egy precíziós gépet teremtett, amelyet sokan a naked szegmens etalonjának tartottak. Közöttük a Kawasaki Z1000-el. Nincs súlycsökkentett csoda, nincs kipörgésgátló, nincs elektronikai túladagolás – helyette egy masszív négyhengeres, egy anime-filmet idéző dizájn, és egy megjelenés, amely valahol az „agresszív” és a „badass” közötti skálán helyezkedett el. A Z1000 nem volt a leggyorsabb, nem volt a legtechnikásabb és a legerősebb naked motor sem a maga korában. De talán a legőszintébb volt.

Amikor először megláttuk a Z1000-et a milánói vásáron, valahogy az európai hyper-naked motorok árnyékában állt. A Super Duke R a brutális V2-es erőforrásával, az S1000R pedig a tökéletesre hangolt menetdinamikájával – ezekhez a gépekhez képest a Z1000 szinte kívülállónak tűnt. Mégis volt benne egy vonzerő, amit csak akkor értett meg az ember, amikor elfordította a kulcsot és megtette az első métereket rajta.

Akkori vezetési benyomások a 1000PS-től világosak voltak: „Választhattam volna a Super Duke R-t, egy Daytona is a rendelkezésemre állt, és egy Fireblade is – de én egyszerűen csak motort szerettem volna vezetni.” Ezzel az idézettel tökéletesen megfogalmaztuk a Z1000 lényegét. Nem egy statisztikákért rajongó motor volt, hanem egy olyan, amit érezni kell. 1043 köbcentis soros négyhengerese nem egy brutális high-performance motor volt, hanem egy motor, amely rendíthetetlen magabiztossággal dolgozott. Az erőátadás lineáris volt, de nem unalmas. A lendkerék tömege érezhető volt, mechanikai jelenlétet adott a motornak, ami sok modern erőforrásból mára hiányzik.

Az utcán a Z1000 mint egy egyedülálló gép mutatta meg magát. Sosem tűnt kapkodónak vagy erőltetetten sportosnak. Aki óvatosan kezelte a gázkart, finom, de határozott erőátadást kapott. Aki viszont teljes gázt adott, egy megfékezhetetlen erőt tapasztalhatott, amit az elektronikus beavatkozás hiánya teljesen szűretlenül hagyott meg.

A vezető pozíció nem volt a legkényelmesebb, de illett a motor karakteréhez. A széles kormány, a kompakt hátulja, az agresszív eleje – a Z1000 a nyers mechanika érzését közvetítette, ami abban az időben, amikor egyre több elektronika lép a vezető és a motor közé, szinte nosztalgikusnak hatott. De nem volt relikvia, hanem a motorkerékpározás tudatos választása annak legtisztább formájában.

Tíz évvel később a Z1000 még mindig jelen van a használtpiacon, és hűséges rajongótábora kitart mellette. Motoros fórumokon és közösségi csoportokban gyakran olvasni olyan beszámolókat, amelyek szerint a motor még 50.000 kilométer megtétele után is szeretett marad. Sokan dicsérik a motor megbízhatóságát. Olajfogyasztás? Alig téma. Elektronikai problémák? Ritkán. A Kawasaki a Z1000 esetében egy olyan motort fejlesztett, amely nem a szenzációkat célozta meg, hanem a tartósságot és a karaktert.

De nem minden tökéletes. A szélvédelem hiánya, amely 2014-ben a Naked-Bike élmény részeként volt elfogadott, ma néhány tulajdonos számára valódi gyengeségnek számít. Az idők megváltoztak, és sok modern naked bike kis szélvédőket vagy kifinomultabb aerodinamikát kínál, amelyek kényelmesebbé teszik az autópályás vezetést. Ezzel szemben a Z1000 arra kényszeríti a vezetőjét, hogy minden 140 km/h feletti sebességet valódi testi erővel ellensúlyozzon.

További téma a futómű. Bár az alapbeállítás szilárd, hosszú távú használat során gyakran említik a merevebb rugózást, ami nem minden vezető számára ideális. Néhány tulajdonos cseréli le a lengéscsillapítókat magasabb minőségű alkatrészekre, hogy a jármű viselkedését saját igényeikhez igazítsák.

Érdekes a design körüli vita is. Míg a Z1000 eleinte megosztó volt – egyesek lélegzetelállítónak, mások túl játékszerűnek találták –, mára a megjelenése önálló stílusikonként tűnt fel. Manapság, amikor sok motor tiszta és visszafogott megjelenést nyújt, a Z1000 szögletes, futurisztikus frontja egy sajátos esztétikai aurát sugároz, amely megkülönbözteti más naked bike-októl.

A Kawasaki Z1000 ebből az évjáratból nem azoknak a technikamániásoknak való, akik a legfrissebb újdonságokat keresik. Nincs benne kipörgésgátló, sem fél-aktív futómű, sem Quickshifter. De van benne lélek. Ez egy olyan gép, amit azoknak a motorosoknak szántak, akik érezni akarják a motort, akik értékelik egy erőteljes négyhengeres karakterét, és nem akarnak asszisztens rendszerek mögé bújni.

A használtpiacon még mindig sok jó állapotban lévő modell található, és az árak stabilak. Aki Z1000-et vásárol, egy bevált motort kap – de olyat is, ami bizonyos szintű vezetési tudást igényel. Nem mindig kényelmes, nem mindig ésszerű. De amikor az ember kigurul vele az útra, akkor tudja, hogy egy igazi gépen ül, ami nem köt kompromisszumot. Vásárláskor bosszankodhatunk a magas árak miatt a piacon. De ha valaha is eladnánk a gépet, pont ezek a magas árak fognak örömet okozni. Őrület, milyen összegeket kérnek el 10 éves motorokért. Itt egy áttekintés a használtbörzében.

A nosztalgiázóknak, akik puritán naked bike-ot keresnek, a Z1000 egyike az utolsó ilyen típusoknak. A modern motorosoknak, akik maximális kényelmet és elektronikus segítséget várnak, talán túl nyers lehet. De pont ez adja a vonzerejét. Egy nyilatkozat két keréken, egy emlék egy olyan időből, amikor egy motor még közvetlen és szűretlen volt.

Amikor pedig elfordítjuk a gyújtáskulcsot, beindítjuk a motort és meghalljuk a négyhengeres mély morgását, világossá válik: bizonyos dolgok nem öregszenek – csak érettebbé válnak.