MV Agusta: Az olasz ikon legendás története

MV Agusta! Első lecke: Agusta, nem Augusta. Ez a márka annyira olasz, hogy szinte érezni lehet az eszpresszó illatát – annak ellenére, hogy az elmúlt években maláj, amerikai, orosz, és legutóbb osztrák tulajdonban volt. Egy lenyűgöző keverék a motorkerékpár, sport és luxus világában!

Az MV Agusta története 1927-ben kezdődik, amikor az első kétkerekűek az Agusta repülőgépgyártó melléküzemágaként jelennek meg. A második világháború azonban visszatereli a fókuszt a repülés felé. A háború végeztével azonban megszületnek az első MV Agusta motorkerékpárok, hogy az emberek számára megfizethető és egyszerű közlekedési eszközt kínáljanak. Mivel a békeszerződés megtiltotta Olaszországnak a hadi felszerelések gyártását, a vállalat innentől a motorkerékpárokra összpontosít, és megveti az alapjait a világ egyik leghíresebb motorkerékpár-márkájának.

A kezdet szerény: Az első gép, az MV 98, olyan egyszerű, hogy mellette egy Fiat Panda is Lamborghininek tűnik. Eredetileg "Vespa 98"-nak hívták, míg ki nem derült, hogy a Piaggio már levédette ezt a nevet.

Ezzel párhuzamosan kialakul a szenvedély a versenysport iránt. Az MV Agusta elkezdi a sorozatgyártású motorokat versenyzésre módosítani, és gyorsan elér nemzeti és nemzetközi sikereket. Ezek a sikerek nem csupán mellékhatások, hanem a márka identitásának magját képezik: 37 világbajnoki cím, győzelmek szinte minden osztályban, a 125 ccm-től az 500 ccm királykategóriáig, valamint olyan legendás versenyzők, mint John Surtees, Mike Hailwood és Giacomo Agostini, alakítják a márka imázsát.

Ez a verseny-DNS közvetlenül beépül a sorozatgyártású motorokba. 1965-ben az MV Agusta bemutatja az MV Agusta 600-at, az első motorkerékpárt, amely keresztben beépített négyhengeres motorral rendelkezik. Igen, nem a japánok, hanem az MV találta fel ezt a ma már nélkülözhetetlen motorkonstrukciót. Domenico Agusta gróf azonban attól tartott, hogy az erős motor idegen kezekben az MV gyári versenyzőinek is konkurenciát jelenthet, ezért az MV Agusta 600-at szándékosan visszafogottá tette. Az eredmény: egy túramotorkerékpár nagy, szögletes fényszóróval, amit "Fekete Disznónak" neveztek, és akkoriban az egyik legrondább motorkerékpárként tartották számon.

Ebből a kevésbé szerencsés alapból született meg az 1960-as évek végén az MV Agusta 750 S, a márka első igazi sportlegendája. 72 lóerővel, 25 literes tankkal és 237 kg-os súllyal majdnem 200 km/h sebességet ér el, és a versenysport hangulatát hozza el a sorozatgyártású motorok világába.

Egy másik modell, az MV Agusta 750 S America, az amerikai piacot kívánta meghódítani. Azonban a teljesítménybeli fejlesztések ellenére sem tudta felvenni a versenyt a lényegesen olcsóbb Honda CB 750-nel. A japán motorkerékpár mindössze 2.190 dollárba került, míg az olasz luxusgépért tekintélyes 6.500 dollárt kértek.

A versenypályán elért dominancia ellenére a kereskedelmi siker elmarad. A hanyatlás Conte Domenico Agusta 1971-es halálával kezdődik. Ezt követően az olasz állam közbelép, a márkát kényszerfelügyelet alá vonják, és 1976-ban kivonják a motorkerékpár-világbajnokságból. 1978-ban a motorkerékpár-ágazatot teljesen leállítják, mivel inkább a jövedelmezőbb helikopter-üzletágra kívánnak összpontosítani.

Az 1990-es években azonban új élet költözik a márkába: a Cagiva mögött álló Castiglioni család megvásárolja az MV Agustát, és a designer ikon, Massimo Tamburini megalkotja a történelem egyik legszebb motorkerékpárját: az MV Agusta F4 750 Serie Oro-t.

Az F4 750 Serie Oro 1997-es bemutatkozásakor hatalmas feltűnést keltett. 126 lóerővel, 72 Nm nyomatékkal, 275 km/h végsebességgel, egykarú lengőkarral, térhálós vázzal, visszafelé forgó főtengellyel és olyan dizájnnal rendelkezik, amely helyet érdemel Michelangelo Ádámja és Raffaello Madonnája között. Sok olyan jellegzetes vonás, amit ma az MV-vel társítunk, az F4-gyel került bevezetésre.

De figyelem: Az F4-et 1997-ben mutatták be, de csak 1999-től gyártották. Az MV márka helyzete addigra már újra nagyon feszült volt, a siker iránti nyomás óriási, és a kritikus sajtó is az első MV Agusta motorra lesett évek óta. Claudio Castiglioni akarja, nem, muszáj megmutatnia, hogy „az ő motorja” készen áll a teljesítményre – és a kritikus közönség elé tárja a monzai versenypályán. Fejlesztőcsapata valójában azt javasolja, hogy a bemutatót egy kevesebb teljes gázos szakasszal rendelkező pályán tartsák, de Castiglioni ragaszkodik a neves Autodromo Nazionale di Monzához. És valóban, a sajtótesztek több mint 2.000 km-t teljesítettek problémamentesen.

Az F4 olyan tisztán száguldott a pályán, hogy néhány túlzottan kritikus újságíró megkérdőjelezte a műszerfalon látható 265 km/h sebességet. A megoldás? Egy radarberendezés a hosszú célegyenes végén, ami a legutolsó kétkedőket is elhallgattatta, és Castiglioni megkönnyebbülhetett. Egy fontos részsiker volt elérve.

Miután a Serie Oro bemutatkozott és minden egységet eladtak, az MV a sorozatmodellre, az F4 750 S-re összpontosított. Ettől kezdve az F4 különböző fejlesztési fázisokon és számos limitált kiadáson ment keresztül, de mindig megőrizte ugyanazt a szellemiséget és a dizájn iránti szeretetet. Egészen addig, amíg az utolsó F4-nek végül az Euro4 kibocsátási norma miatt le kellett állnia.

Ha már van egy aranyszínű paripa az istállóban, annak DNS-ét logikus módon tovább akarjuk örökíteni. Így az MV Agusta hamarosan előállt egy meztelen változattal az F4 technikájával, amely találóan a „BRUTALE” nevet kapta – és ez nyilvánvaló okokból. Ugyanazt a motort és vázat használja, mint a szupersportos testvére, azonban naked bike formátumban. Az évtizedek során a Brutale párhuzamosan fejlődött az F4-gyel, számtalan változatban és különkiadásban kínálták, és ma már vagy egy 1.000 köbcentis négyhengeres, vagy egy 800 köbcentis háromhengeres motorral kapható.

Bármennyire is „brutális” volt az F4 naked verziója és annak utódai, az MV nem lenne MV, ha nem építenének egy még radikálisabb modellt – mind teljesítményben, mind pedig dizájnban. Véleményem szerint az MV Agustának van valami közös a Lamborghinivel: úgy tűnik, a „visszafogott” szó nem szerepel a szótárukban.

Közvetlenül a pandémia előtt, éppen akkor, amikor a Ducati bemutatja a Streetfighter V4 motorral történő újjászületését, a varesei olaszok megmutatják a világnak a hypernaked elképzelésüket: az MV Agusta Rush-t.

Az Adrian Morton csapata által tervezett Rush valódi erődemonstráció. Nemcsak a 208 lóerős teljesítménye, a 186 kg-os száraz tömege és a 300 km/h feletti végsebessége miatt, hanem az extrém feltűnő dizájnja miatt is. Elég csak ránézni a karbon hátsó kerékre vagy a látványosan formált idomokra, hogy megértsük, ez a motorkerékpár egy igazi nyilatkozat.

Eredetileg körülbelül 30.000 euró volt az ára a tervezett 300 példány mindegyikének. Ma azonban a weboldalon 50.000 euró feletti árkategóriát találunk – anélkül, hogy megadnák, egyáltalán elérhetőek-e még egységek.

Az F4 hiányában az MV Agusta programjából hiányzott egy teljesen burkolt sportmotorkerékpár. Ez azonban megváltozik, amikor bemutatják az MV Agusta Superveloce 1000 Serie Oro-t – egy olyan koncepció továbbfejlesztését, amely az 800 köbcentis F3-motorral kezdődött, és minden tekintetben új szintet ér el.

A dizájn hű marad a 800-as MVs vonalhoz, amelyet a márka versenygépei inspiráltak. Futurisztikus vonalai ellenére retro elemeket is tartalmaz, mint a hagyományos kerek fényszóró, a bőrpánt a tank felett és a klasszikus MV-színek.

A Superveloce 1000 teljesen lenyűgöző, ugyanakkor rendkívül elegáns – amit néhány korábbi modellről nem lehetett elmondani. Az arany keret, az arany felnik és a hátsó alatti négyes kipufogórendszer az első, legendás F4 750-re emlékeztetnek.

Az elektronikus Öhlins futóművel, a Rush-ban is megtalálható 208 lóerős motorral és a legmodernebb elektronikával a kategóriájának technikailag leglenyűgözőbb gépei közé tartozik. Az 500 darab mindegyike 68.000 euróért kerül forgalomba Spanyolországban, míg Ausztriában 82.000 euróért, és ez az érték az idő múlásával csak növekedni fog.

Ezek a lenyűgöző motorkerékpárok és túlzott jellemzőik azt sugallják, hogy az MV Agusta ismét teljes erővel tért vissza. Azonban ennek a sorscsapásokkal teli márkának a szerencséje csak rövid ideig tart. Brian Gillen, aki az olasz motorkerékpárok fejlesztési programját vezette az elmúlt évtizedben, elhagyja a márkát, hogy átvegye a brit Norton vezetését, amelyet nemrégiben vásárolt fel az indiai TVS-konzern. És ez messze nem az egyetlen válság, amellyel az MV-nek a Castiglioni család általi átvétel óta szembe kellett néznie.

Az exkluzív MV Agusta kétkerekűek ragyogása és kiemelkedő megjelenései ellenére, például a 2004-es hollywoodi „Én, a robot” filmben Will Smith mellett, az MV Agusta néhány évvel később ismét szembesült pénzügyi problémákkal, tulajdonosváltásokkal és sok bizonytalansággal. Olyan, mint egy szappanopera, csak motorkerékpárokkal.

• 2008-ban a Harley-Davidson megvásárolja a márkát, de már 2009-ben újra eladja.
• 2011-ben meghal Claudio Castiglioni, és fia, Giovanni veszi át a vezetést az MV-nél. Az új, 800 köbcentis háromhengeres motorcsalád jól fogy, de az eladások egyszerűen nem elegendőek a tartozások és a kereskedői hálózat, valamint az alkatrészellátás problémáinak kezelésére.
• 2014-ben, hogy leküzdjék a pénzügyi nehézségeket, az AMG megvásárolja a vállalat 25%-át. Talán emlékeztek arra az időszakra, amikor Lewis Hamilton a Brutale-jával hajtott végig a MotoGP paddockban.
• 2016-ban, egy rendkívül kritikus helyzetben, az MV-nek átszervezést kell végrehajtania és új befektetőt kell találnia. A Black Ocean Group lép be, és 2018-tól Timur Sardarov lesz az olasz márka vezérigazgatója.
• A helyzet azonban továbbra is nehéz, különösen a Covid-járvány zűrzavara miatt. 2022-ben végül a Pierer Mobility (KTM) veszi át a részvények 25,1%-át egy opcióval a többség megszerzésére, ami már 2024-ben előre megtörténik, és Hubert Trunkenpolz veszi át a vezetést.

Ismét remény ébred az MV-nél. A nagy KTM-konszernnek integrálnia kellene a nemes Agusta motorokat a KTM-struktúrába, hogy az MV üzlet hatékonyabbá, a motorok pedig megbízhatóbbá váljanak. Az osztrák-olasz partnerségből származik még egy egészen különleges MV gyermek, az Enduro Veloce is.

De ahogy mostanra tudjuk, az MV Agustának a legutóbbi tulajdonossal sem volt szerencséje. A KTM-konszern állítólagos ereje 2024 őszén néhány héten belül szertefoszlik, ismeretlen adóssághegyek tornyosulnak, és az olasz luxusmárka lesz az első áldozat a KTM túlélésért folytatott harcában. Hogy mi lesz most az MV Agustával, kinek a kezébe kerül, mi történik a legendás régi MV modellekkel, valamint az új alkotásokkal, mint például az Enduro Veloce, azt jelenleg senki sem tudja. Csak remélni lehet, hogy vannak befektetők, akik készek talpra állítani a MotoGP egykori rekordgyőztesét, a motorkerékpárpiac Lamborghinijét, az egyik legikonikusabb motorkerékpár-gyártót.

Néha a dolgok gyorsan történnek. Január 31-én bejelentették, hogy a Sardarov család az Art of Mobility S.A. révén ismét teljes ellenőrzést szerez a vállalat felett, ami hivatalosan is megpecsételi a KTM-től való elválást. Hogy mennyi pénzt tett le ezért az orosz korábbi és új vezérigazgató, az nem világos. A KTM homályosan egy közepes kétszámjegyű milliós összegről beszél. Ezzel a felelősség az MV sikereiért ismét Varesében van, és Sardarov javítani akarja az elmúlt idők jó számait. 2024-ben az MV Agusta 4.000 motorkerékpárt tudott eladni, ami 116%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az alkatrészüzletág is rekordévet zárt, 99%-os elérhetőségi rátával. Ezen felül a 219 aktív értékesítési hely mindegyikének továbbra is működnie kell, és az idén tervezett bővítéssel 270 helyszínre növekszik.

A vállalat független marad, és továbbra is az innovatív, exkluzív motorkerékpárok fejlesztésére összpontosít, Varesét központi helyszínként használva a termékfejlesztés, gyártás, értékesítés és szolgáltatás számára. Timur Sardarov vezérigazgató hangsúlyozza, hogy a teljes ellenőrzés visszaszerzése erősíti az MV Agustát, és az elmúlt évek szerkezeti javításai biztosítani fogják a hosszú távú sikert. A Sardarov család elkötelezett amellett, hogy támogassa a vállalatot, valamint kereskedőit és partnereit, hogy az MV Agustát sikeres jövőbe vezesse.

Az MV Agusta több, mint egy egyszerű motorkerékpár-gyártó – a motorkerékpár-építés ikonja. Minden válság, tulajdonosváltás és pénzügyi nehézség ellenére az MV továbbra is egy olyan márka, amely egyesíti a szenvedélyt, a versenysportot és a lélegzetelállító dizájnt. A jövő bizonytalan, de az MV Agusta története tovább él – remélhetőleg egy új, sikerekkel teli fejezettel.