Amelie 2025-ös legjobb 5 motoros újdonsága

A Suzuki az új DRZ modellekkel generációkat átívelő figyelmet és örömet váltott ki. A 24 évvel ezelőtt piacra dobott DRZ400 az évek során nagy rajongótábort épített ki magának. Sokan gyűjtik is a Dual Sport Bike számos változatát. Az én partneremnek is van egy régi DRZ a garázsban, amit gyakran használnak és szeretnek.

A DRZ4S több okból is az első helyen áll nálam. Évek óta csodálom a régebbi DRZ modelleket tartósságuk és robusztus jellegük miatt. Ez a tulajdonság mindig is arra késztetett, hogy egy saját Motocross gépként a 2000-es évek eleji RMZ-re vágyjak. Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem el offroad tapasztalatokat gyűjteni, amelyek megmutatták, hogy ott a súly és a kezelhetőség sokkal fontosabb, mint a teljesítmény. Különösen, mivel a balesetek vagy borulások a kihívást jelentő terepen elkerülhetetlenek. Vékony nőként, mérsékelt karerővel, szeretném, ha szükség esetén magam is fel tudnám állítani a motoromat (természetesen a megfelelő technikával). A DRZ4S ülésmagasságával (920mm) és súlyával egy hozzáférhető opció, amit a két modell (4S és SM) videóprodukciója során magam is megtapasztalhattam. A 151 kg-os súlyával, 38 lóerejével és keskeny ülésével többször is pontot szerzett nálam a bemutatón. Az LED világítás és a segédrendszerek tovább kerekítik a motort egy korszerű Dual Sport jelöltté, amely opcionális sárga, modern megjelenésével még mindig egyértelműen a Suzuki családhoz tartozik. Az, hogy az útról közvetlenül a kavicsra lehet váltani, egy másik nagy pluszpont. El tudom képzelni, hogy a DRZ4S-sel kezdőként is meg lehet próbálkozni a motocross pályán. Magam is szereztem már tapasztalatokat - az enduróval is elég jól működhet kezdetben, és nagy tanulási előrelépést biztosít :). Természetesen, ha a fő hangsúly a crossmotorozáson van, akkor érdemes teljes vérű crossgépeket választani, mivel ezek a modellek összehasonlítva még könnyebbek, fürgébbek és keményebben beállítottak. DE, a közeledéshez mindenképpen elegendő. Összességében a 4S mindenképpen egy könnyen kezelhető, sokoldalú motorbiciklinek tűnik, amely sok vezetési élményt nyújt a feltűnő burkolat alatt. Remélem, hogy a jövőben megismerhetem - természetesen alaposan az úton ÉS a kavicson.

Egy sorozatgyártású motorkerékpár, amely a lehető legközelebb áll egy győztes rally-motorhoz? - Ezt szeretné elérni az Aprilia az új Tuareg Rallye-val. Úgy tűnik, hogy a versenyző Jacopo Cerutti az Aprilia fejlesztőivel együtt valami szilárdat és ráadásul csinosat hozott létre. Az, aki offroad-rajongó, biztosan jól tudja, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy robusztus, agilis motornak - és erre törekszik az Aprilia. A Tuareg egy finomító frissítést kap: magasabb ülés (+20 mm) és egy átdolgozott kormány könnyíti meg az ülő és álló pozíció közötti váltást, 240 mm-es rugóút lineáris rugóállandóval és egy Kayaba lengéscsillapító a stabilitás és irányíthatóság érdekében egyenetlen terepen, küllős kerekek Ergal-felnikkel, megerősített oldalsó állvány és egy masszív alumínium motorvédő. Végül, de nem utolsósorban, egy új motorvezérlés a jobb gázfelvétel és precizitás érdekében. Már csak a gondolatra is viszket a tenyerem... Az, hogy a motorkerékpár ráadásul optikailag is nagyon csinos, természetesen szintén hozzájárul az értékeléshez.

Összegzés: egy túrára a Tuareg Rallye-val semmiképp sem mondanék nemet. Ha valóban megfelel a leírásának, valószínűleg a homokos naplementébe lovagolnék vele.

A Triumph Speed Twin 900 messze több, mint egy stílusos retro motor, ezt személyesen is megtapasztalhattam. Karakteres motorjával, optimalizált futóművével és modern funkcióival bravúrosan hidalja át a klasszikus dizájn és a korszerű teljesítmény közötti szakadékot. A 900 köbcentis, 65 lóerős, 7.500 fordulat/percnél 80 Nm nyomatékkal rendelkező párhuzamos kéthengeres motor hangja kellemes meglepetést okozott számomra. A gyorsításkor hallható mély morajlás minden kirándulást élvezetessé tesz, és a részletekig kidolgozott, magas minőségű megjelenés is sok tekintetet vonz. Az, hogy a Speed Twin nemcsak kényelmesen, hanem gyorsabban is (és nagyon simán, harmonikusan) vezethető, végül a 3. helyezés odaítélésére késztetett. Akik a kultikus dizájnt és a régi, változatlan Triumph Classics báját részesítik előnyben, biztosan találnak kedvencet az autentikus ikonok között - a tisztelgés Triumph részéről kiválóan sikerült.

Mivel a kisebb motorok is sok vezetési élményt nyújtanak, és manapság már csúcstechnológiás vázakba kerülnek, szeretnék egy újabb A2-es újdonságot bemutatni. Még akkor is, ha ez az újdonság még mindig koncepcióként szerepel...

A jövőbeli F 450 GS szívében egy vadonatúj, soros kéthengeres motor dobog, amelyet teljesen az alapoktól fejlesztettek ki. Már ez a részlet is felkeltette az érdeklődésemet néhány hónappal ezelőtt. A 48 lóerős teljesítményével teljes mértékben ki akarja használni az A2-es kategória korlátozásait, és az innovatív gyújtáselosztásnak köszönhetően különösen karakteres és pörgős vezetési élményt ígér. A hangzás, amely széles mosolyt csal az arcra és még többre ösztönöz, az Eicma kiállításon élőben is lenyűgözött. Emellett meggyőző jellemzők, mint a BMW Motorrad ABS Pro (dőlésszög-függő), konfigurálható vezetési módok, egy nagy teljesítményű fék és egy hatalmas 6,5 hüvelykes TFT-kijelző csatlakoztathatósággal. Minden, amire szükség van, és még több. A legnagyobb előny számomra személyesen az, hogy az új GS nagyon offroad-képes lesz - így a hosszabb túrák izgalmasan alakíthatók, és a gép a tervezett 175 kilogrammjával (remélhetőleg) valódi könnyűsúlyú lesz. Még várat magára, hogy a teljesítmény és a súly tekintetében a mérce nem lett-e túl magasra (vagy alacsonyra ;) ) téve. Egy izgalmas projekt, amely mind külsőleg, mind belsőleg ígéretesnek tűnik.

Az új R9, amely a népszerű MT-09 nyomatékos 890 köbcentis CP3 motorjával van felszerelve, nemcsak optikailag nyűgöz le. Az teljesen új váz mindössze 9,7 kg-ot nyom – a legkönnyebb vázkialakítás a Yamaha szupersport szegmensében. Ennek ellenére magas merevséget kell biztosítania, és lenyűgöző agilitást, valamint precíz kezelhetőséget kell garantálnia. Ha ezek a szempontok nem túlzottan vannak dicsérve, és a vezetési élmény valóban annyi örömet nyújt az úton és különösen a versenypályán, akkor talán egy kincsre bukkanhatunk. Bár a R9 dizájnjával valószínűleg aligha lesz észrevétlen.

Nem titok, hogy már az R6-tal is eléggé megizzadhat az ember a versenyen, és a Yamaha már több népszerű sportolót is a soraiban tudhat – így hát kíváncsian várjuk, hogyan fog teljesíteni a nagyobb testvér a jövőben. Remélhetőleg hamarosan saját bőrömön tapasztalhatom meg, hogy a szupersport motor beváltja-e az ígéreteit.