Balkán Rally 2024 - Budapesttől Kotorig

Útvonalunk Magyarországon, Szerbián, Montenegrón és Horvátországon keresztül vezetett. Több mint 1350 kilométeren áthaladtunk hegyvidéki területeken, összesen majdnem 20.000 méter szintkülönbséggel. A hosszú autópályaszakaszok, kanyargós hegyi hágók és festői tengerparti utak keveréke kihívást jelentett mind a vezetők, mind a nyolc motorkerékpár számára. Különösen lenyűgöző volt, hogy mennyire változatosak voltak az útvonalak: Magyarország széles síkságaitól Szerbia alpesi hegyláncain át Montenegró vad tájaiig, végül pedig Horvátország mediterrán partvidékéig.

A Balkán Rally nyitánya Budapesten zajlott, ahol tucatnyi motorkerékpár készült a rajtra. Az egyetem udvarát betöltötte a motorok zaja, és a résztvevők az utolsó előkészületeket tették. A rajtszámokat felhelyezték, a GPS-mouse felszerelésre került, és a tájékoztatón elhangzottak a közelgő szakaszok legfontosabb információi. A cél: minden szakaszt "perfect time"-ban teljesíteni. Aki túl korán vagy túl későn érkezett a célba, pontlevonást kockáztatott. Az 1990 után gyártott járművek szintén egy kis hátrányt kaptak, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséget. Az első megálló a lenyűgöző Wenckheim-kastélyhoz vezetett minket, ahol a rally hivatalosan is megkezdődött. Itt indult az időmérés, és ettől a pillanattól kezdve minden kilométer számított.

A magyarországi utunk Szerbiába vezetett, ahol Belgrád, Európa egyik legrégebbi városa, a déli régiók kapuját jelentette. A régi erődök és a modern utcák keveréke lenyűgöző volt, de számomra az igazi kaland csak akkor kezdődött, amikor elhagytuk a várost, és a Kopaonik-hegység 2000 méteres magasságába hajtottunk.

A kanyargós út számos kihívást jelentett a vezetők és a járművek számára. Útközben két fotókihívást is teljesíteni kellett: egy fotót készíteni egy disztópikus hangulatú, elhagyatott szabadtéri medence előtt, és megtalálni egy régi motorkerékpárt, amely egy autó tetejére volt szerelve. A szakaszt technikailag igényes részek jellemezték, ahol precizitásra és sok kontrollra volt szükség.

Az én BMW R12-esem magabiztosan vette az akadályokat, de a csapat többi motorkerékpárja is bizonyította erősségeit ezeken a kihívásokkal teli utakon. Különösen Marcel a Yamaha XSR 900-assal és Mex a Husqvarna Svartpilen 801-essel látszott élvezni a kanyargós utakat, míg Philipp a kultikus Kawasaki Z900 RS-ével, a masszív négyhengeres motorral, nyugodtan és kontrolláltan haladt.

A rejtvények megoldása az út mentén és az időre történő vezetés mindig motivációként szolgált - és a kilátás egy pihentető estére a szálloda spa részlegében szép kontrasztot nyújtott a kalandos nappali túrákhoz.

A rali egyik legidegtépőbb pillanata a szerb-montenegrói határon történt a következő napon. Már több órája esőben és hidegben motoroztunk, kétszer is eltévedtünk, és ennek megfelelően a hangulat is lehangolt volt. Az általunk választott útvonal egy eldugott határátkelőhöz vezetett, amely azonban csak helyiek számára volt nyitva. A csoport egy részének első sikertelen próbálkozása után, hogy meggyőzzék a rendőröket, és átengedjenek minket, úgy döntöttünk, hogy megkerüljük a határőröket. A megvesztegetés lehetőségét végül nem választottuk, még akkor sem, ha két másik rali résztvevőnek egy órával korábban sikerült. Így hát 10 percig motor nélkül gurultunk le a szerpentineken, abban a reményben, hogy észrevétlenek maradunk. Végül nem így történt, de a vadul gesztikuláló határőrök már nem tudtak megállítani minket. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor másfél órával később átfagyva megérkeztünk a szálloda parkolójába – az eső és hideg ellenére igazi kaland volt!

Számomra a montenegrói túra volt a rally csúcspontja. A Durmitor Nemzeti Park mély szurdokaival, sziklás hegyeivel és türkiz gleccsertavaival valódi kihívást jelentett a vezető és a gép számára. Különösen a Tara-kanyon, a világ második legmélyebb kanyonja, vonzza a világ minden tájáról érkező embereket, és az utazás mindenképpen megéri. A keskeny, kanyargós utak teljes koncentrációt igényeltek, és mégis újra és újra elkalandozott a tekintetem a lélegzetelállító tájra. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor rájön az ember, miért vesz részt egy ilyen rallyn – a vezetési kihívás és a természet szépségének keveréke.

A hegyekben átélt kihívások után az útvonal levezetett minket a Kotori-öbölhöz. Itt hirtelen mediterrán hangulat fogadott, és az öböl körüli szép, de meglehetősen szűk utcák nemcsak látványos kilátást nyújtottak, hanem tiszta vezetési élményt is. A csillogó víz és a velencei stílusú Kotor óvárosa varázslatos kontrasztot alkotott Montenegró zord hegyeivel. A rally utolsó estéjén kihasználtuk a szálloda gyönyörű környezetét a filmezéshez, és a hagyományos rally gálán étellel és itallal találkoztunk a versenyzőkkel és a szervezőkkel. Tökéletes lezárás és csodálatos lehetőség volt, hogy a hazautazás előtt még egyszer mindent magunkba szívjunk. Sajnos az utazás kevésbé volt napos, és a csapat egy része számára az autópályán lezúduló eső miatt igazán kellemetlenül alakult.

A Balkán Rally 2024 több volt, mint pusztán sportos kihívás. Ez egy utazás volt Európa néhány leglenyűgözőbb táján keresztül, egy lehetőség a vezetési képességek fejlesztésére és az emberi és gépi határok feszegetésére. Minden szakasz új meglepetéseket tartogatott, legyen szó technikai próbákról, bonyolult navigációs feladatokról vagy kiszámíthatatlan időjárási körülményekről.

Végül az a felismerés marad: Ez a rally egyedülálló élmény volt, amely minden aspektusával szorosabbra fűzte kapcsolatainkat. A kaland, a sportos ambíció és a Balkán kulturális és tájképi csúcspontjainak felfedezésének keveréke tette a Balkán Rally 2024-et felejthetetlen fejezetté két keréken.