Az új Triumph Scrambler 400X 2024 a mindennapi tesztben

Nem titok, hogy az A2-képes Triumph Naked Bike megjelenése és felszereltsége azonnal felkeltette a figyelmemet, és várakozással teli mosolyra késztetett. A kétszínű tankkal, a sportos kézvédőkkel és a kétrészes, barna bőrhatású üléssel a gép egyértelműen szemet gyönyörködtető. A gumiabroncsok elöl 19 colos, hátul pedig 17 colos Metzeler Karoo Street abroncsból állnak. A durva futófelületi mintázat és a gumiabroncs méretarányai azonnal elárulják, hogy a Naked Bike nem fél a sziklás tereptől. Emellett az aranyszínű USD-villa, a rácsos LED-es fényszóró és sok más részlet gyorsan felkelti a szemlélődő érdeklődését - jelen esetben természetesen az enyémet és sok járókelőét is a városban és azon kívül. A németországi és ausztriai piaci árával ez a szemet gyönyörködtető modell bőven megfizethető. A motorkerékpár osztozik az elektronikán, a tankon és a motoron Modern Classic testvérével, a Speed 400-assal. Hogy a motor beváltja-e a vizuális ígéretét, az még az első túra előtt kiderül.

Az első méterek után személyesen számomra egyre világosabbá vált, hogy a 835 mm-es ülésmagasság ellenére (a 19 colos első kerék és a 150 mm-es rugóút miatt) nagyon biztonságos vezetési élményt nyújt. A felegyenesedett üléspozíció, a széles kormány és a hasmagasság teljesen egyszerűvé és mindennapi használatra alkalmassá tette a kezelhetőséget. Az első félórás városi tekerés jó felkészülésnek bizonyult az előttünk álló kanyargós útra a közeli hegyekben. Stop and go, viszonylag gyors gyorsulás, kis fordulókör - nem okozott gondot az újoncnak. Bár a Speed 400, a 179 kilós speedster testvérmodellje a sportosabb kezelhetőségéről híres, nekem pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Mivel ez nem a motorok összehasonlítása kíván lenni, a Speed 400-on szerzett tapasztalatokat lehetőleg kihagyom belőle - de véleményem szerint a Scrambler nagyon simán teljesített még a szűk kanyarokban is. A korábbi, hasonló profilú gumiabroncsokkal szerzett közúti tapasztalatok után kellemesen meglepett a tapadás és az agilitás. Ráadásul menet közben nem volt olyan idegesítő zúgás, mint amit például a Pirelli Scorpion Rally STR abroncsokkal tapasztaltam alacsonyabb sebességnél. Bár a 40 lóerő nem a világ, és az elöl lévő gőz csak harmadik sebességtől kezdve érezhető igazán, a Triumph Scrambler 400X teljesítménye tökéletesen elegendő a mindennapi használathoz.

Az egyetlen kiemelkedő hátránya (persze szubjektív értelemben) lassan, de folyamatosan a felszínre került néhány óra motorozás után: a fékteljesítmény. A 300 milliméteres szimpla tárcsa által biztosított ByBre fékrendszer és a hozzá tartozó fékbetétek valamivel "agresszívebb" hatást kell, hogy kifejtsenek, és így kiküszöbölhető a nagy kézi erőigény. Mivel a Speed 400 fékrendszere korábban ugyanezen az útvonalon egyértelmű harapást mutatott, a különbség ebben az esetben elég jelentősnek tűnt. Összességében azonban a rendszer teszi a dolgát, ráadásul kikapcsolható kipörgésgátlóval és ABS-szel is rendelkezik - ami terepen természetesen egyértelmű előny.